Taxi life, taxis élet, taxis leszek, amíg élek … vagy pedig ingatlanok értékét becsülöm meg Budapesten és környékén

Mindig is szerettem a változatos dolgokat. Azonban egy valaminél leragadtam. A vezetésnél.

Régebben apukám is sofőr volt, egy magáncégnél. Nagyon menőnek meg vagánynak tartottam a munkája miatt, ugyanis nagyon sokszor híres embereket is szállított limuzinban meg ilyesmi. Neki köszönhetem azt, hogy megszerettem a vezetést.

Ő tanított meg engem vezetni, még 15 éves koromban. Persze ezek után még 2 évet várnom kellett arra, hogy megkapjam a jogosítványomat, de megérte, mert minden egyes percét szeretem a vezetésnek.

Így érthető, hogy egyetem mellett ezzel is szerettem volna foglalkozni. Ha sofőr akar lenni valaki, például lehet kamionos, buszsofőr, különböző tömegközlekedési eszközök sofőrje, de nekem nem ez volt az álmom, így csak a suli mellett akartam ilyen körökben mozogni. Apukám kapcsolatai révén adott is volt egy lehetőség. Heti két napot kellett vállalnom, amikor taxizok. Nekem eléggé tetszett, bejött ez a dolog. Volt mellette elég időm a tanulásra, barátokra, bejárni az órákra és szórakozni is, ugyanakkor élveztem elvinni az embereket az úti céljukhoz. Ez által a várost is sokkal jobban megismertem, bár használhattunk gps- t.

Szóval a keddi napjaim meg a csütörtök ezzel ment el, 8 órát kellett vállalnom, de nagyon jól bírtam az iramot. És ez remek lehetőség volt az szüleimtől kapott zsebpénzem mellé egy kis pénzgyűjtéshez. Szerintem főállásban még nem is érdemes dolgozni ilyenkor, mert első a tanulás.

Én viszont annyira megszerettem ezt a dolgot, hogy a nehéz időszakokban, amikor úgy éreztem, hogy minden reményem elhagyott, nincs több esély, akkor komolyan elgondolkoztam, hogy nem is baj, majd taxizok egész életemben, az úgy is jól megy, és nagyon szeretem is. Persze ezek az időszakok általában az egyetemi vizsgaidőszakok voltak, amikor nem hiszem, hogy egyedül csak én éreztem így. Másrészt pedig nem tartom valószínűleg, hogyha heti 7- ből mondjuk 5 napot is folyamat taxiznék, akkor is ugyan így szeretném ezt a dolgot. Bár a pénz nagy úr, de nem szeretnék olyannal foglalkozni, amit esetleg unalmasnak tartok, nem tesz boldoggá, nem elégíti ki az igényeimet.

Így tehát a diplomám megszerzése után fel is hagytam ezzel a dologgal, bár meg kell, hogy mondjam őszintén, hogy nagyon élveztem. Sok jó fej emberrel találkoztam, külföldiekkel beszélgettem, ezáltal nyelvet is tanultam, szóval minden szempontból megérte.

Ingatlanok értékbecslésével kezdtem el foglalkozni Budapesten, és a környező településekben. Az anyukám könyvelő, így sokat tudott nekem segíteni ezen a téren.

Meg kell, hogy mondjam, hogy ez a szakma is elég gyorsan a szívemhez nőtt és itt is azért elég sokat kell vezetnem. Nem tudom, hogy ki hogy van vele, de valaki főzni szeret, valaki zongorázni, én meg vezetni. Bár szerintem az értékbecsléses szakma valahogy jobban fizet és talán izgalmasabb is, mint a taxizás, de bármikor szívesen visszamennék, ha úgy hozza az élet, annak ellenére, hogy az ingatlanokkal is nagyon szeretek foglalkozni. Elég nagy az ismeretségi köröm itt Budapesten és bármire nyitott vagyok, úgyhogy attól nem félek, hogy valaha nem találnék valami nekem való munkát. De a legfontosabb, hogy szeressük azt, amit csinálunk és ha e mellé még jó fizetést is kapunk és elegendő szabadidőnk van, akkor bátran és boldogan jelenthetem ki, hogy ott vagyunk, ahol lennünk kell.

A hozzászólások jelenleg ezen a részen nincs engedélyezve.